Apacsok: Török Ferenc saját színházi előadásából rendezett tévéfilmet, mely akkora érdeklődést váltott ki, hogy moziban mutatják be. ’56 után játszódik, egy csoport indiánként él a Duna partján, így lázadnak a rendszer ellen. Aztán a hatalom valakit be akar szervezni. Mindenképp érdemes megnézni, még ha színpadon jobban is működött a történet.
Egyszer fent, egyszer lent: Ismét csak dán film, ezúttal valamivel gyengébb eresztés. A fókuszban családok, kapcsolatok széthullása. Ne ezzel a filmmel vegyük fel a dánokkal a kapcsolatot. Nem ide tartozik, de ugyanezen a címen futott egy jó kis Bogart-Bacall film is. Azt viszont ajánlom:
Halálos iramban V: Hehe, hát egy részt se láttam, de azt mondják, ez az ötödik nem rossz akciófilm. Talán egyszer megnézem az első részt.
Instant dohány: Stockholmban játszódó alvilági sztori három kisstílű bűnözőről, akik szeretnének valami minőségi váltást. A film közepes a hírek alapján.
2011. május 12.
Férfit látok álmaidban (You Will Meet a Tall Dark Stranger): Woody Allen az öregedésről mesél, no meg az emberek kisszerűségéről ismét, már-már lemondóan. A pesszimizmus mindig jelen volt a rendező filmjeiben, de az utóbbi időben sokkal kevésbé palástolja. Jó lenne írni róla még akkor is, ha ez talán egy kicsit fáradtabb darabnak bizonyul a végén. A szereposztás persze szuper, és az operatőr Zsigmond Vilmos! Én meglesem.
Paul: Két sci-fi geek felszed egy digitális űrlényt, és együtt kocsikáznak, ökörködnek, miközben kergetik őket a gazok. Ártatlan semmiség.
Team Building: Egy tréner próbálja a multis értékrendet ráhúzni a kelet-európai bagázsra. Világnézetek ütközése, dokumentarista elemek, vallomások a kamerába. A trailerrel nem fogtak meg, langyos keleti életérzés-filmnek néz ki jólfésült bohóckodással:
2011. május 19.
Benda Bilili!: Dokumentumfilm egy világzenés bandáról, melynek tagjai elég lecsúszott alakok voltak, mielőtt a húrok közé csaptak volna.
A Karib-tenger kalózai: Ismeretlen vizeken (Pirates of the Caribbean: On Stranger Tides): A széria első része egy jó ízléssel összerakott kalandfilm volt, szerintem nézhető lesz húsz év múlva is. Az utána következők annyira felfúvódtak, hogy minden grandiózusságuk ellenére nyúltak, ragadtak, estek szét. Ha tippelni kell, azt mondom, hogy a 4. rész (Gore Verbinski rendező nélkül) sem a grandiózusságot, sem a jó ízlést nem tartja meg. Ne legyen igazam.
Winter's Bone - A hallgatás törvénye (Winter's Bone): Sokak szerint a legjobb film Oscarjára jelölt darabok közül ennek kellett volna nyernie. Amerika durván lepusztult részén a fiatal lány megpróbálja előkeríteni a faterját, miközben elég kegyetlen dolgok történnek vele. Kötelező darab. Megnézzük közösen? Még Wayne és Garth is ezt csipázták, kell ennél több?
2011. május 24.
A prímszámok magánya (La solitudine dei numeri primi / The Solitude of Prime Numbers): Egy srác és egy lány felnőtté válását követi a film, akik rejtélyes módon egymáshoz tartoznak. Sem a közönség, sem a kritikusok nem voltak elájulva tőle.
2011. május 26.
Hangtükör (Sonic Mirror): Mika Kaurismaki készített egy doksit a zene óriási szerepéről életünkben. Partnere ebben egy jazz dobos, Bill Cobham, aki állítólag elég nagy ász. Üdítő, lélekemelő filmecske lehet.
Másnaposok 2. (The Hangover Part II): Na igen, a kasszacézár (ilyen szó asszem nincs) első rész után elkerülhetetlenül jön a második. Vajon megőrzi elődje totális amoralitását? A haverokkal elkerülhetetlen lesz a folytatás. Az a film volt, amin szégyelltem, hogy nevetek. Különösen a végén, a slideshow-n:
Ne engedj el! (Never Let Me Go): Ishiguro (Napok romjai) regényéből készült fura sci-fi (?). A jövőben elkerítve nevelik a szervdonorokat, hogy drasztikusan megnövelhessék a szabad emberek élettartamát - nem ilyesmi volt a Michael Bay Szigetében? - de a trailer alapján nem futurisztikus dolgokra van kihegyezve a dolog. Valószínű, jó film. Részemről erre is beülhetünk közösen, mindkettő érdekel. Nos?
Ösvényen (Na putu): A Szerelmem, Szarajevó rendezőjének új filmjében a fiatal pár kapcsolatát mérgezik a férj hirtelen támadt vallásossága nyomán hangsúlyosabbá váló világnézetbeli különbségek. A helyszín ismét Szarajevó, és nem olyan sötét az egész, ahogy hangzik. Ha valaki írni szeretne róla, én nem leszek semmi jó elrontója…
A sasvadász fia (Eagle Hunter's Son): Szép mese a mongol nomád öregről és fiáról, aki Ulánbátorba szökik az elveszett sas után. Gyönyörű látványvilág, merengés a természettől való elfordulásról és az elveszett ártatlanságról. Szeretik, szeretnénk mi is.
Séraphine: Ezt a bemutatót tologatják. Egy francia festőnő drámája. A női alakítás meggyőző, de maga a film nem olyan jó.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.