Bizonyos tekintetben a "fény városa" címkét nyugodt szívvel lehetne Hollywoodra (is) aggatni. Ugyanis ha csillogásról van szó, méghozzá illúziókeltő csillogásról, amely teljes mértékben az évek múlásával sem üresedik ki, csakis az amerikai filmgyártás központjára asszociálhatunk. Hollywood "termékei" szórakoztatnak és elvárzsolnak, egy másik dimenzióba repítenek minket. Csak annyit kérnek tőlünk, a Kedves Nézőktől, hogy szárnyaljunk velük - többnyire feledve mindent. Önfeledt kikapcsolódásra invitálnak minket és nem feltétlen kínálnak meg szellemi csemegékkel. Sokakban ezért visszatetszést kelthet ez az egész "mesevilág". És biztosan vannak, akik pont ezért nem fognak adni azokra az eredményekre sem, amelyeket Hollywood fejesei jutalmaznak meg.
Ettől függetlenül kétségtelen, hogy az egyik legnagyobb volumenű, legjobban beharangozott és legnagyobb izgalommal várt filmes díjátadó az Oscar-gála. Idén immáron nyolcvanharmadszorra rendezték meg, persze ezt is amúgy "hollywoodiasan", két szórakoztató műsorvezető (Anne Hathaway és James Franco színművészek) celebrálásával. Bár showműsorba azért nem hajlott az egész rendezvény, untakozni sem lehetett rajta - a feltétlen szórakozás még itt is biztosítva volt. A humoros konferálások mellett (ebben a főként vígjátékokban feszítő Sandra Bullock és Billy Crystal színészpáros jeleskedett egy-egy díj átadásánál) persze megható jelenetekben sem volt hiány. Adva a melodramatikus performansz státuszra is, a legjobb felmbetétdal díjáért versengő számok mellett élőben felcsendült Celine Dion énekesnő hangja is, hogy így emlékezzenek meg a múlt alkotóiról. A látványos ruhakölteményekben felvonuló hírességek helyett a főszerep azonban a díjaké volt. A jelöltek kihírdetése és az Oscar "előszobájának" tekinthető Golden Globe díjazottjainak listája után pedig már sok izgalomban nem lehetett részünk, a legtöbb díj előre várható volt.
Az est középpontjában három film, A király beszéde, A közösségi háló és az Eredet állt. A lélegzetelállító effektekkel megpakolt Eredet jó iparosmunkaként az ezen státusznak megfelelő kategóriákban aratott: díjat kapott az operatőri munkáért, a vizuális effektusokért, a hangvágásért és a hangkeverésért. Tulajdonképpen csak a "látvány-kategóriában" nem jutamazták technikai díjjal. Ezeket az Alíz Csodaországban (kosztüm, látványterv) és a Farkasember (smink) kapta. Mondhatjuk hát, hogy az "iparosoknál" bejött a papírforma - és nem érdemtelenül. Sokkal megosztóbb lehet A közösségi háló sikere, amely legjobb filmzene, legjobb vágás és legjobb adaptált forgatókönyv kategóriákban aratott sikert. Tény, hogy mindez várható volt, ám véleményem szerint az is biztos, hogy a nagy népszerűség már inkább a téma aktualitásának semmint a film kvalitásának tudható be.
A főbb díjakat az év kosztümös-drámai filmje, A király beszéde kapta. Nem csak a 2011-es esztendő legjobb filmje lett, de a rendező, Tom Hooper is elismerésben részesült. Ezen kívül a forgatókönyv és Colin Firth főszereplő alakítása is díjazott lett. A hazánkban múlt héten bemutatott, drámaként ütős, filmként átlagos "Rocky-sztori", A harcos is besöpört két díjat: a mellékszereplők, Melissa Leo és Christian Bale alakításai találtattak idén a legjobbnak.
A legjobb női főszerepért a díjat előre borítékolható módon Natalie Portman nyerte el, aki a Fekete hattyúban valóban kiemelkedő alakítást nyújtott - hollywoodi mértékkel mérve legalábbis. Az animációs kategória ezzel szemben már jóval több meglepetést tartogatott: számomra legalábbis már önmagában az a tény is hihetetlen volt, hogy a Pixar stúdió legújabb Toy Story-felvonását jelölték. Hát, most még díjat is kapott. Ezen kívül a legjobb betétdal kategóriában is jutalmazták - ami szintén nem kevésbé meglepő fordulat az enyhén szólva füllhasogató melódiát elhallgatva. A legjobb idegennyelvű film Egy jobb világ címmel egy dán alkotás lett. A legjobb dokumentumfilmnek az Inside Jobot ítélték. A rövid filmek közül pedig a God of Love-ot, a The Lost Thinget (animációs) és a Strangers No More-t (dokumentum) díjazták. Ezekről egyelőre nincsenek információim.
Végezetül, így elnézegetve a huszonnégy kategória huszonnégy győztesének névsorát, talán ildomos volna valami konklúziót levonni az egészből. Mi viszont maradjunk csak annyiban, hogy jövőre, veletek, ugyanitt-ugyanígy! Papírforma szerint.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.