Dél-koreai alkotást látunk. Történelmi időkbe repítenek minket, kosztümös, kalandos film bontakozik ki a szemünk előtt. Az embernek eszébe juthat a Hős című mozgókép, amely hasonló műfajú, távol-keleti történelmi mese. De míg a Hős kidolgozott, művészi látvánnyal és érzékeny karakterábrázolással dicsekszik, addig a Vérző penge egy patetikus, egyszerű közönségfilm.

Igen, itt nyoma nincs művészi megközelítésnek vagy festői látványnak. Igazából csak egy „ottani” közönségfilmet láthatunk. Ez mindenképp érdekes, persze, hiszen általában ilyet nem nézünk moziban. És meg kell hagyni: a koreaiak a maguk módján semmiben nem maradnak el a hollywoodi kollegáiktól. Technikailag egy rossz szavunk nem lehet. Jól fényképezett, profin vágott, igényesen kivitelezett mű. Valószínűleg a történet érthetőbb lehet egy helyi ember számára, hiszen végig olyan érzésünk van, mintha egy történelmi ballada filmváltozatát látnánk. Bár lehet, hogy csak erre játszottak rá, nem tudom. Minden esetre a forgatókönyv mintaszerűen építkezik, szépen vezeti fel a szálakat, ügyesen adagolja az izgalmakat. Ám ahogy haladunk előre, egyre erőltetettebb, idegesítőbb lesz a film. A befejezés meg, sajnos, nevetséges. Az biztos, hogy más kultúrájú közönségnek készült, ahol a túlzó érzelmeket könnyebben fogadják. De ez még nem mentség.

Pár kivétellel a színészek végig túloznak. Nem igaz, hogy keleti filmben csak így lehet játszani, elég, ha Ang Lee alkotásaira gondolunk. A főszereplő, a „szerencsétlen srác, aki a végére megmutatja, hogy mégis csak valaki” idegesítő és kiszámítható. Nem igazán tudunk azonosulni vele. Mellette egy vak harcos viszont annál inkább szerethető, emberi, sokszínű, így közös jeleneteik mégis működnek. Aztán a női főszereplő csak egy naiv tekintetű baba, aki persze egyből beleszeret a szerencsétlenkedő fiúba. A „gonosz” meg egy erős tekintetű, nemes gyilkos, aki azért morális alak is, csak hogy egy kicsit dilemmázzunk, mikor végül keresztülszúrja őt az ifjú hős.

Bár egy erőltetett és elnagyolt befejezésig jutunk, a hibák ellenére mégsem lett kifejezetten rossz alkotás. Ez egy profin elkészített, középszerű tömegfilm. Így remek harcokban lehet részünk, unatkozni nincs időnk, és tisztességes a látvány is. Láthatjuk: volt rá pénzük. Ráadásul a legnagyobb pozitívum, hogy rengeteg humort csempésztek a történetbe, és ez az, ami feldobja az élményt.

Nem is szeretném bántani a Véres pengét. Igazából nem akar sokat, csak a maga módján szórakoztatni. Sok mindent el is tudnánk viselni, ha nem egy indokolatlanul tragikus véghez érkeznénk, melyet aztán a női szereplő éneklése próbál feloldani. Ez pedig, bárhol is éljünk, mű és hatásvadász. Így a jól induló szórakozás végül 10/6 pontot érdemel. 

Szövényi-Lux Balázs