KuK Film Rovat

Lehet bármi újat mondani a szerelmi háromszög témájáról? Tom Tykwernek Három című filmjével sikerült. A megszokott hármas felosztás annyiban jelent itt mást, hogy a háromszög mindegyik szára ténylegesen kapcsolódik a másik két pontjához és ezzel valóban egy háromszöget alkotnak a szereplők: Hanna, Simon és Adam. Vagyis mindenki szeret mindenkit: Hanna Simont és Adamot, Simon Hannát és Adamot, de még Adam is egyszerre szereti Hannát és Simont is. Meddig mehet ez így tovább? Hogyan tovább, ha Hanna teherbe esett? Tényleg nem lehet egy emberben megtalálni azt a társat, akivel le tudjuk élni az életünket? A német – a modern – igazság is három lenne?

Tom Tykwer nem feltétlenül akar minden kérdésünkre választ adni. Hiába játszódik a történet valós időben és térben, vagyis napjaink Berlinében, mégis egy másik, abszurd világba helyezi bele a figuráit. A film elején egy vizuálisan erős jelenetsor adja meg az alaphangulatot, ugyanakkor teremti meg ezt a külön világot. Egy egyszerű, mégis vakítóan fehér háttér előtt táncol fekete ruhában egy férfi és egy nő különösebb szenvedély nélkül, szinte már unottan, csak úgy megszokásból. Majd feltűnik egy harmadik táncos szintén feketében, egy másik férfi, aki először a nővel, majd a férfival is szenvedélyesen táncol, végül pedig nagy egyetértésben és harmóniában táncolnak tovább együtt immár hárman.

Simon és Hanna is olyan, mint ez az elején táncoló pár. Húsz éve együtt élnek, de nem házasok, nincs gyerekük sem és szinte már csak a megszokás tartja össze őket. A fordulat akkor következik be, amikor mindketten komoly problémákkal kerülnek szembe: Hanna az öregedéssel és lehetséges meddőségével, Simon anyja betegségével, halálával majd pedig saját betegségével. Segítséget és támaszt nem egymásban keresnek, hiába vannak együtt, inkább kizárják a másikat életükből, és saját világukba menekülnek folyamatos belső monologizálással és fantáziálással.

Film a filmben módon láthatjuk, ahogy Simon elképzeli anyja lelkének távozást, saját lehetséges gyászmenetét, vagy ahogy Hanna elképzeli a nagy drámai jelenetben azt a percet amikor közli Simonnal, hogy megcsalta. Ezeknek a bejátszásoknak a képi megjelenési módjukon túl (fekete-fehér képek) az adja az érdekességüket, hogy míg Hanna beéri a saját magával folytatott párbeszéddel, addig Simonnak szüksége van még ebben a belső világban is arra, hogy beszélhessen valakihez, édesanyjához, akár angyal alakban is. Ebbe a furcsa élethelyzetbe csöppen mentőövként egy titokzatos, vonzó férfi, Adam.

Furcsa módon a hármasfogat nem konfrontálódik a külvilággal, a társadalommal. A magyarázat erre talán az lehet, hogy nem egy valós szerelmi háromszög történet ábrázolása volt a célja Tom Tykwernek, hanem eljátszott azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha tényleg létrejöhetne az „ideális” szerelmi háromszög. Ehhez megalkotta a kellő teret és szereplőket, valamint a történet fogyaszthatósága érdekében megfűszerezte némi iróniával és humorral, majd pedig hagyta őket együtt táncolni a maguk módján, csak úgy „édes hármasban”.

Gondán Aranka