KuK Film Rovat

Lisa Chodolenko rendezőnő legújabb filmje a vígjáték kategóriába lett besorolva. Tény, hogy a remekül időzített, humoros jeleneteknek köszönhetően bőven van alkalmunk a nevetésre és a szórakozásra, mégis inkább a komolyabb, drámai vonalat érdemes kiemelni. A napsütötte Dél-Kaliforniában él egy látszólag kiegyensúlyozott és boldog család: Nic (Annette Bening), a szigorú és racionális orvosnő, Jules (Julianne Moore), az engedékeny és érzékeny tájépítő, valamint két kamasz gyermekük, a 18 éves, egyetemre készülő Joni (Mia Wasikowska) és a 15 éves Laser (Josh Hutcherson). Igen, jól látjátok, egy leszbikus 'házaspár' a két csemetével alkotja ezt a családot. Minden szépnek és jónak mondható, egészen addig a pillanatig, míg Laser ráveszi nővérét arra, hogy derítse ki, ki is valójában a biológiai apjuk (ugyanis a testvérpár ugyanattól a spermadonortól származik).

Az 'apáról', Paul-ról (Mark Ruffalo) kiderül, hogy milyen nyitott, jófej, laza és életművész figura, még menő étterme is van. A bonyodalmak és konfliktusok egyre jobban befészkelik magukat a család mindennapi életébe, ugyanis Paul, mint apai ösztöneinek tudatára ébredt katalizátor tudattalanul is hozzájárul a megszokott rend és harmónia felbomlásához. Ő az, aki motorozni viszi Joni-t, holott a motorozás tiltólistán van, ő az, aki Laser-rel csak úgy 'lóg', lényegében szabadságot és egy kis 'levegőt' ad a két kamasznak. A két anyu persze aggódik és fenyegetve érzik magukat a 'betolakodó' által, ezért gyorsan meg is hívják magukhoz vacsorára, hogy lássák, kivel is állnak szemben. Még több problémát helyez kilátásba az, hogy Paul megbízza Jules-t kertjének átalakításával, ám a hölgy egyszer csak azzal szembesül, hogy elcsábították és egy férfi (!) karjában, ágyában hempereg. Az affér persze kitudódik, az idillinek tűnő családban a hangulat fagyossá és keserűvé válik, mindenki a férfit hibáztatja.

Ezek alapján könnyen mondhatnánk azt, hogy ez a téma unalmas, már láttuk ezerszer, de mégis van benne valami nagyon emberi és szívhez szóló. Függetlenül attól, hogy egynemű párról van szó, a rendezőnő egyetemes problémákat, témákat boncolgat – a házasság és a család mint intézmény, a váratlanul belépő harmadik fél –, egész intelligensen és őszintén. Érzékletes képet kapunk arról, hogy valójában milyen törékeny és könnyen kibillenthető egy házasság, hogy milyen nehéz hosszú idő után is 'észrevenni' a másikat és nem belesüppedni a mindennapi rutinba, és még sorolhatnám. A színészek kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, a párbeszédek mentesek az elcsépelt sablonoktól, a vicces jelenetek, a fájdalmas könnyek és a filmzene pedig csak tovább fokozzák a filmélményt. Szó sincs remekműről, hisz a befejezés és a férfi 'sorsa' kissé összecsapottnak, kidolgozatlannak tűnik, de mindenképp elgondolkodtató és ugyanakkor szórakoztató alkotás A gyerekek jól vannak. 10/7.

Írta: Sajószegi Nikolett