Torinói ló: Tarr Béláról írni kéne. Én csak a Családi tűzfészket láttam tőle, ami kifejezetten tetszett, de mégis elriasztott az ismerkedés folytatásától, hogy hírhedten velősek és lehangolóak a rendező filmjei. Valamelyikőtök esetleg jobban ismeri az életművet?

Csúcshatás: Bradley Cooper (hű de tenyérbemászó képe van) a Másnaposokból (valahol szörnyű, hogy akkora siker lett ez a film) egy drogtól szuperokos lesz, és meghódítja a világot. Mit tesz a világ legokosabb embere? Hajtja a nőket és a lét. Ez az alapötlet, amit a film vizuálisan rendkívül erősen vázol, de ha hinni lehet a kritikáknak, kissé üresen kong az egész. Felbukkan benne De Niro.

Kedves szomszéd: Ismét egy dán film, nyomasztó atmoszféra, nyomorult emberek, cinikus humor, és persze egész jónak mondják ezt is. Szexualitás, perverzió, négy ember önmaga-keresése a terítéken. Nem randifilm, és kétségtelenül a szokott dán ösvényen halad, de a minőség elcsitítja az ellenérzéseket, nem igaz?

Maci Laci: Ó, ez szörnyen hangzik! Azt tették, amit a Garfield filmváltozatával, élőszereplők mellé számítógéppel animálták a címszereplőt - azt se néztem meg.

Menedék: Ozon drámája egy nőről, aki egy túladagolás után arra ébred, hogy terhes, és a szintén drogos apa már alulról szagolja az ibolyát. A nő vidékre menekül, és összeismerkedik halott szerelme homoszexuális öccsével. Tehát pukkasztják a polgárt keményen. Ozon viszont érzékeny figura (egy-két filmjét láttam), nem félek attól, hogy öncélúvá válik. Érdekel valakit?

A mestergyilkos: Profi bérgyilkos az utolsó meló előtt. Azok számára, akik félnek a túl sok jellemfejlődéstől. Cicik és akció. Őszinte film, na!

Womb – Méh: Fliegauf Rengetege szörnyű élmény volt a számomra, azóta mint a kutya, csupán gyanúsan megszagolgatni, és némi földet kaparni voltam hajlandó a filmjeire. Viszont annyit dicsérték a Dealert, és a Rengeteg emléke is halványodott annyit, hogy csaknem kedvet kaptam a Womb-hoz. A sztori: Eva Green megszüli halott szerelmének klónját. Engem emlékeztet a Nicole Kidmanes Birth-re.

A zöld sárkány gyermekei: Miklauzic Bence Ébrenjárókja egész szerethető filmecske volt, második rendezésével kapcsolatban is maximum ennyit szoktak megjegyezni, az ítélet az erős közepes és a gyenge közepes közötti skálán mozog. Egy ingatlanügynök szedi rendbe az életét egy kínai fickóval kialakuló konfliktusa során. A rendező szimpatikus arc, kívánom, nézzék meg sokan a filmjeit, de vannak most ígéretesebb alkotások is, amelyekről írhatnánk.

2011. április 14.

A belgrádi Fantom (The Belgrade Phantom): Jugoszláviában játszódó fél-dokumentumfilm, amely egy autótolvajról szól, aki packázik a rendőrséggel. Nem valami érdekfeszítő.

A gyerekek jól vannak (The Kids Are All Right): Leszbikus szülők nevelik a gyereküket, és felbukkan a spermadonor – mindez könnyedén, humorosan, neves színészek tolmácsolásában, nagy kritikai sikerrel övezve. Egy kicsit idegenkedek a stratégiától, amivel az ilyen filmek a nézői figyelemre apellálnak, de mégiscsak ez a hónap kiemelt amerikai bemutatója, a lecsengő Oscar szezon utolsó hullámában. A titanicon is bemutatták, kritika ITT.

Hajszál híján úriember (En ganske snill mann): Norvég film. A tizenkét évre lesittelt gyilkos kiszabadul, és keresi a helyét a megváltozott világban. Ismerős hangulat és klisék, és nem is a legértőbb tolmácsolásban. Titanicos jelentés a címre kattintva.

Hopp (Hop): Nyuszis, félig-animációs családi cucc húsvétra.

Ismeretlen férfi (Unknown): A lassan hatvanéves Liam Neeson ellopott identitása után kutat ebben a Berlinben játszódó régimódi thrillerben. Többen emlegetik a nagyon „egyszerű” Elrabolvát a film kapcsán, mint a színész keményfiús karrierszakaszának újabb állomását, bár itt kevesebb nyakat törnek el puszta kézzel, mint a párizsi kalandban. Egy fokkal biztos ízlésesebb a Statham filmnél.

Ki/Be Tawaret: Terézváros, a 80’-as évek hangulata, és van itt egy szerelmi sokszög is és szürrealista megoldásokat emlegetnek. Összességében szerethető összevisszaságnak tűnik, ki jobban, ki kevésbé palástolja csalódását a film kapcsán.

Sikoly 4. (Scream 4): A Sikoly annak idején a slasher filmek (késes gyilkos hajkurássza a fiatal csajokat) enciklopédiájává vált, és szerintem erőteljesen hozzájárult a műfaj elemeinek elhasználódásához. A negyedik rész divatot már nem fog teremteni, inkább csak értelmezni próbálja majd, mi történt az elmúlt másfél évtizedben horror fronton. Mondjuk a slasher érában nem sok erőteljes próbálkozás volt, inkább a zombik támadtak hevesen.

2011. április 21.

Eljő a napunk (Notre jour viendra): Erről már írtunk blogban a Titanic fesztivál kapcsán, katt a címre. Csúnyán szétkapták Vincent Cassel-t.

Élve eltemetve (Buried): Ryan Raynolds a film jelentős részét egy koporsóban eltemetve tölti mobilja és egy öngyújtó társaságában. Azt mondják, jó – de engem speciel nem győzött meg.

Forráskód (Source Code): Ez viszont annál inkább meggyőzött. David Bowie fia megrendezte második filmjét, az első a Hold volt – látta valaki? Nekem is pótolnom kéne. Ez is sci-fi, és meglepően jó kritikákat kapott. Az ügynök a vonat felrobbanását akarja megakadályozni úgy, hogy kb. mindig ugyanazt a 8 percet tudja eltölteni egy-egy utas testében. Közben megismerkedik egy szépszemű barnával is. Tényleg jó lehet, írjunk róla!

Földünk, a műanyag bolygó (Plastic Planet): Környezetvédelmi doksi, melyben a műanyag a rosszfiú.

A HR manager (The Human Resources Manager): Humoros dráma, melyben egy magánéleti válságban szenvedő fickót a kötelesség Romániába szólít. Valószínű, nem nagy szám, alig hallani róla valamit.

Norvég erdő (Noruwei no mori): 60-as években játszódó japán szerelmes dráma. Csendes, elmélyedést igénylő alkotás, ahol a divatos téma, a gyász feldolgozása is helyet kap. Nem mestermű, de valószínű, megéri a mozijegy árát.

Rio: Beszélő papagáj egy digitális animációs film főszerepében.

2011. április 28.

A lány és a farkas (Red Riding Hood): A Twilight rendezőnője készített egy Piroska újraértelmezést farkasemberrel és Gary Oldman-nel. A kritikai visszhang alapján pocsékul sikerült. Mondjuk én nem láttam még olyan filmet, amiben farkasember van, és nem rossz.

Chloe - A kísértés iskolája (Chloe): Atom Egoyan kommerszebb erotikus thrillert rendezett. Ez az eddigi legkedvezőtlenebbül fogadott munkája a neves direktornak, de nekem eddig mindegyik filmje tetszett, ezért tenni fogok vele egy próbát. Szóval ajánlom is, meg nem is. Érdekes, hogy Amanda Seyfried ezen a héten ártatlan Piroskaként, és gaz csábítóként is debütál.

Ketten a hullámban (Deux de la Vague/Two in the Wave): Idézem a port-ot: „Dokumentumfilm a francia film két legnagyobb alakjáról, Jean-Luc Godard és Francois Truffaut kapcsolatáról.”

Séraphine: 2008-as film. Egy középkorú bejárónőből lett festő-zseni sztorija. Művészieskedő, de a címszereplő alakítását díjazzák. Nem fontos.

Thor: Hihi, na ez fura. Fogják a Marvel szuperhősét, a „viharistent”, aki a Hulkéval összemérhető pofonokat képes osztogatni, és a rendezői székbe beteszik a Shakespeare mániákus Kenneth Branagh-ot. Egyrészt képregényeken nőttem fel, másrészt Branagh szupertehetséges, tehát érdekel a fúzió, kérdés, hogy lehet ezt összepasszintani a Kuk profiljába. Akárhogy is, ez a hét legérdekesebb próbálkozása. Meglátjuk. Említettem, hogy Odin-t Anthony Hopkins játssza?