A már bemutatott filmek közül a 127 órát emelném ki. A pörgős srácnak egy szikla alá szorul a keze a semmi közepén, így gyakorlatilag a halálra várva tölti el a címben feltüntetett durván öt napot. Danny Boyle kihozta a sztoriból, amit lehetett, jó film, de érdekes mód nekem a Gettómilliomos előtti, kevéssé körbeajnározott alkotásai jobban tetszettek. Túl kiismerhetővé váltak a rendező eszközei? Nem hinném, ugyanis ez a filmje is teljesen különbözik az előzőektől. Talán az a gond, hogy pont azokon gondolkodik a srác, és pont úgy, ahogy azt mi is elképzelnénk itthon a fotelünkben ülve. Nem figyeltünk oda eléggé a családunkra, elszaladt mellettünk a szerelem. A sztori amúgy valóban megtörtént, érdekesen elegyíti Boyle a vizuális fantáziáját a tényleges eset zárt kereteivel.
Tom Tykwer (A lé meg a Lola, A parfüm) is új filmmel jelentkezett hollywoodi kitérője után. A Három egy Berlinben zajló szerelmi háromszög története, de a rendezőnek sikerült elemelnie a sztorit a rutinszerű daraboktól. A pár ugyanabba a férfibe szeret bele. Talán többről is szól ez, mint arról, hogyan oldják meg a szerelmi gubancokat.
Anyát a Marsra (Mars Needs Moms): Csúnyácska animáció mindenféle visszhang nélkül. Érdekessége, hogy újfajta digitális IMAX technikát alkalmaz, amely lehet, hogy a jövőbeli szabvány lesz a megfelelő termekben. Én viszont ezerszer inkább a Rango-t választanám, amely a westernek világát ötvözi az animációval - meglehetősen merész módon. A rendező Gore Verbinski, aki egy megbízható, jó arányérzékkel megáldott közönségfilmes. Jó lesz ez.
Egy család (En familie): Dán melodráma ismét, amelyekkel az utóbbi időben sajnos kevesebbet foglalkoztunk, pedig nem véletlenül térnek be hozzánk gyakran. Ez is színvonalas, ha nem is kimagasló alkotásnak tűnik. Egy a tradíciókhoz kötődő pékcsalád széthullása áll a történet középpontjában. Az apa haldoklik, a gyerekek más irányba kacsingatnak – bevallom, nem hangzik valami érdekesen.
Kellékfeleség (Just Go with It): Egyszerű alapötlet: a nő adja ki magát a fickó feleségének, ami a szokásos bonyodalmakhoz vezet. Tele van ilyesmivel a mozi: szexbarátság, mit tegyen a jóbarát, ha rájön, cimborája felesége félrekufircol, stb. Jennifer Aniston, Adam Sandler a húzónevek. Erre ráloccsantanak néhány poént, és a sablonok mentén leforgatnak valami filmszerűt. Primitív és kifejezetten idegesítő.
A rítus (The Rite): Magyarországon forgatott ördögűzős film Anthony Hopkins-szal. Ezek miatt drukkoltam neki, de a kritikák alapján egy végtelenül közepes filmecske - a horrort kiherélték.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.