Adott egy nem túl kellemes alapszituáció: Michael McCrea (Cillian Murphy), tipikus dublini lúzer tízezer euróval tartozik a város könyörtelen gengszterének, Perriernek (Brendan Gleeson) és csupán pár óra áll rendelkezésére, hogy törlesszen. Esetlen barátunk hiába próbálkozik Tökfejnél (Liam Cunningham), az alvilági uzsorásnál, aki pénz helyett 'alkalmi munkát' ajánl – Michael el is fogadja, ám pechjére felültetik. Az idő egyre fogy, a pénznek nyoma sincs, erre megjelenik két mafla behajtó, hogy 'megsürgessék' főszereplőnket, ám a szomszédlány (Jodie Whittaker) váratlanul megmenti Michael életét és kezdetét veszi az eszeveszett menekülés. A helyzetet tovább bonyolítja a semmiből előkerülő, haldokló apa-figura, Jim (Jim Broadbent), aki szentül hiszi, hogy ha elalszik, akkor eljön érte a Kaszás.
A film tempója szinte végig feszes, pörgős, csak kapkodjuk a fejünket – lövöldözés, vérfürdő, erőszak, autósüldözés, harci kutyák, drogdílerek és a számtalanszor elhangzó 'fuck' szócska. Hogy a finom lelkűeket megnyugtassam, a sok durva momentum mellett előbukkannak az érzelmes, elgondolkodtató jelenetek is, amelyekben a hangsúly inkább a főszereplő lelkivilágán, homályos múltján valamint a szüleivel és a szomszédlánnyal való, problémamentesnek távolról sem nevezhető viszonyán van. Miért távolodott el szüleitől Michael? Milyen okokból keresi fel őt éppen most az apja? Brendával csak szimplán jó szomszédok, vagy ennél többről van szó? Hab a tortán, hogy a filmet narráló 'személy' nem más, mint a Kaszás, aki azon morfondírozik, hogy vajon mennyiben vagyunk mi, egyének jelentéktelenek vagy inkább jelentősek. Képes lesz-e a zűrös Michael végre jó útra térni és jó emberré válni?
A válaszokat a türelmes néző mind megkaphatja, ám a végkifejletig vezető út (értsd: történetvezetés) meglehetősen rögös, kusza és véres, s ezt könnyűszerrel felülmúlja az emlékezetes és színvonalas színészi játék, a fanyar humor, a rendkívül vicces-vaskos dublini akcentus és a kiválóan összeválogatott zene. A Perrier vérdíja című krimi-vígjáték majd 90 percen át nyújt izgalmat és szórakozást, kissé hajazva a korábbi Guy Ritchie-féle alkotásokra, ám azoktól messze elmaradva, így tehát a végeredmény: 7/10.
Írta: Sajószegi Nikolett
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.