február 17.
A fa: Itt az ausztrál táj szépségei szolgálnak háttérként. Tragédia a múltban, azt kéne elengedni, a fa pedig valahogy allegóriaként vonul végig a történeten. Ja, és Charlotte Gainsbourg is szerepel benne, akit Az álom tudománya óta azért lehet szeretni. Az ilyen komolynak tűnő dolgok persze mind jöhetnek, mert mi is komolynak tűnünk tőle :P
Fekete hattyú: Bumm! Bumm! Bumm! Bevonul a mozikba, amit persze egy csomóan nem bírtak kivárni. Aronofsky (Requiem egy álomért, Pankrátor, stb.) eddigi legnagyobb dobása. Portman játéka valóban érzékeny, és a rendezés minden alkalmat kihasznál, hogy hatásos lehessen, talán túlságosan is. A katarzis hiányzott nekem. A rendezőt most egy darabig nem láthatjuk ilyen személyes filmet készíteni, ugyanis legközelebb a Wolverine-nek esik neki, amit speciel nagyon várok, különösen azóta, hogy megtudtam, hogy a klasszikus Claremont történeten alapul.
A félszemű: Nahát, a Coenék ontják magukból a filmeket! Érdekes eset, hogy ezúttal adaptációval állunk szemben. Ez a No country…-nál jól sült el, biztos míves munka ez is, ha nem is földhöz vágó erejű. Amúgy is: minden, ami Coen jöjjön csak - én ma valószínű, nézem. Itt megjegyzem, hogy a Serious man-ről még mindig írhatna valaki a DVD megjelenés kapcsán, egy kis laza erkölcsi tartással nagyon viccesnek találhatja az ember - a moziban nem mindenki . A Coenék olyan világnézetet fejtenek ki, ami szerintem nagyon jól vizsgálható a Woody Allenével párban. Olyan összegző mű, mint a Bűnök és vétkek volt.
Gagyi mami – Mint két tojás: Ó, á, jajj! Majd ha vallatnak, úgyis meg kell néznünk, várjunk is vele addig.
Médiaország – a TV hatalma: Doksi a celeb-világ hatalmáról. Kiváló alapanyag a fejtegetésre, és arra is, hogy trivialitásokat puffogtassunk. Se füstje, se lángja nincs - úgy tűnik. Szerepel benne Silvio Berlusconi.
A negyedik: A srácról kiderül, hogy szuperképességei vannak, üldözik a gonoszok, szerelmes lesz. A sztori hasonlít a Jumper-ére, ami fogyasztható matiné volt, de felsejlik ugye az Alkonyat is a szálak mögött, ha alaposabban szemügyre vesszük. Nem merem ajánlani, de örülnék, ha nem lenne igazam, hiszen régen rendszeresen próbáltam falon járni…
New York, I Love You: A Paris, I Love You testvérfilmje, de nem sikerült annyira – noha ott is akadtak béna rövidfilmek. Szóval többé-kevésbé híres rendezők rövidfilmjeinek csokra, a főszereplők: New York és a Szerelem.
Visszatérés: Egy erdélyi faluban játszódó dráma: holocaust és Ceausescu. Nem tudom, mit mondjak még róla, nem hiszem, hogy rossz, de valahogy nem szoktunk érdeklődni ebben az irányban.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.